Blosbeville városában mindig történtek furcsa dolgok. Emberek tűntek el, titokzatos módon haltak meg. Ha valakit nem találtak egy éjszakai kimaradás után, az többé nem került elő. Annak az embernek vége volt, a családja lemondhatott róla, a barátai nem keresték ezután. Senki sem tudta megfejteni, mi folyik ebben a városban.
De Halloween éjszakáján nem törődtek ezzel. Az egyetlen nap, amikor az emberek félelem és aggodalom nélkül merészkedtek az utcára. A kisebbek cukorkagyűjtéssel töltötték az idejüket. Minden házba becsengettek, kopogtattak, míg rosszul nem lettek a sok édességtől. A szellemek, boszorkányok és hercegnők szaladgáltak mindenfelé, az utcák a sikoltásaiktól voltak hangosak. Zengett az egész környék, mert az évnek ezen a napján tudták, hogy nem történhet semmi baj.
Az Auglion Gimnázium tornatermére lehetetlen volt ráismerni. Falakat emeltek, amik elválasztották a különböző helyiségeket. Minden termet máshogy díszítettek fel, voltak csontvázak, plafonról lógó, kitömött hullák. És a legnagyobb termet hagyták utoljára, ami egy hullaházként szolgált. Élettelen testek rothadó szaga lengte körbe az embereket. A falakról patakokban folyt a vér, ami bemocskolta néhány ember jelmezét. A zene csak úgy harsogott, az egész iskola rengett. Diákok összesimuló testtel ringatóztak ritmusra. A legtöbb fiú a kezét a lányok fenekén pihentette, akiket látszólag ez egyáltalán nem zavart. Alkohol szaga terjengett a levegőben, erősen ittas fiatalok dülöngéltek a termek közepén. Ahogy a zene változott, úgy táncoltak rá. Látszólag mindenkire hatással volt. Egybeolvadtak vele, érteni akarták, miről szól. Hallani szerették volna, érezni, ahogy a hangok átjárják az egész testüket.
A vámpírnak öltözött James Fresle az egyik falnak dőlve csókolt egy miniruhás doktornőt. A jelmez alig takart a testéből valamit, inkább kiemelte a vonásait. Hosszú, sötét haja állandóan útban volt, a fiú a kezével erősen markolt bele. Majd a szájáról egyre lejjebb tévedtek ajkai, és a nyakát kezdte csókolgatni. A lány behunyta a szemeit és halkan felnyögött. Szemöldökét összeráncolta, de a vámpír továbbra sem engedte el. Úgy tűnt, fájdalmai vannak, de valahol mélyen még talán élvezte is. Aztán erőtlenül omlott a fiú erősnek látszó karjaiba. Mintha kiszívták volna belőle az erőt. Pár perc elteltével James-t már mások vették körbe. Fennhangon nevettek a legrosszabb viccein, próbálták elcsábítani a fekete hajú, éjfekete szemű, magas vámpírt. Hátáról egy hosszú köpeny lógott le, haját hátrafésülte Dracula grófra emlékeztetve. Az őt körülvevők már-már túlságosan a kedvében akartak járni. Egy szőke hajú, titkárnő jelmezbe öltözött lány indult el az egyik asztal felé. Fogott pár poharat és vérre emlékeztető puncsot töltött beléjük. Elindult a csoport felé, mire a szoknyája felcsúszott, de nem törődött vele. Haja szinte úszott a levegőben. Néhányan megcsodálták, néhányan féltékeny pillantást vetettek rá, de ő egyenesen a sarokban álló fiúhoz vitte a poharat. Kezébe nyomta, de az meg sem köszönte neki. Túlságosan el volt telve magával ahhoz, hogy foglalkozzon a lánnyal.
Jessica Hauville a jelenet láttára csak a fejét rázta. Hosszú, fekete haja a szemébe hullott, amit a füle mögé tűrt. Rövid, sötét szoknyája és felsője volt, amit egy csúcsos kalap koronázott meg. Egy tökéletes boszorkány látszatát keltette. Karját keresztbe fonva álldogált egyedül, a partnerére várva. Todd Damsey a bárpultnál kémlelt körbe. Szemmel tartotta Jessica-t, nehogy bajba keveredjen. Túl sok részeg diák volt ahhoz, hogy félelem nélkül hagyja egyedül a lányt. Szőke haját hátrasimítva lépett el a pulttól az italával a kezében. Szakadt inge karján és mellkasán lógott, farmerjének pedig csak az egyik szára volt ép. Zombiként tántorgott el a sarokban várakozó Jessica-ig, aki hálás pillantással fogadta. Elvette tőle a poharat, majd belekortyolt. Arcán undor jelent meg, úgy emelte el a szájától az italt.
- Mi ez? - kérdezte Toddtól, de nem nézett rá. Továbbra is a pohár tartalmát figyelte. Túlságosan is vérre hasonlító vörös folyadék volt benne.
- Nem tudom - vallotta be a nyakát simogatva. A fiú nem kóstolta meg, inkább elvette a lánytól. Egy asztalra akarta rakni őket, de valaki hátulról meglökte, így mindkét pohár tartalmát Jessica-ra öntötte. Todd tátott szájjal állt egy helyben, nem tudott megszólalni. Egy hang sem jött ki a torkán, mire a lány a mosdó felé vette az irányt. Le akarta mosni magáról a ragacsos folyadékot.
Csak úgy szelte a távolságot. Minden termen átsétált, közben figyelte a diákokat. A legtöbben táncoltak, vagy a falnak dőlve enyelegtek. A lényeg ugyanaz: senki sem volt józan. A legtöbben tizenkettedikesek, de akadt köztük fiatalabb is. Jessica undorodva nézett végig a részeg tömegen. A zene elhalkult, majd újra dübörögni kezdett az egész tornacsarnok. A padló remegett a lába alatt, fejében visszhangzottak a hangok. Néhány lány sikoltása hangosabb volt, mint maga a zene. Jessica elviharzott a tömeg mellett, akik a ritmusra rázták magukat. Sokan tapostak a lábára, sokan mentek neki, de nem törődött velük. Meg akart szabadulni ettől a vörös folyadéktól.
Útban kifelé émelyegni kezdett. Vér szaga csapta meg az orrát, és csak reménykedni tudott, hogy nem a saját ruhájából jön. A sötétben megpillantotta a kijáratot: lámpa fénye szűrődött be az ajtónál. Elindult, de valaki nekiment. Vállával a másik mellkasának ütközött, aki végül megállt, de nem kért bocsánatot. Jessica lassan emelte rá a tekintetét. A fiú körülbelül egy fejjel volt nála magasabb. Fekete pillantása összetéveszthetetlen volt. James Fresle állt vele szemben. Gúnyos mosollyal bámult le rá és a lánynak kedve támadt pofon vágni, hogy letörölje azt onnan, de tudta, hogy nem lenne esélye vele szemben.
- Jessica Hauville... - ízlelgette a nevet, mintha még csak most találkoztak volna először. De ez nem így volt, a lány nem rég halálosan szerelmes volt belé. Aztán rájött, hogy James egy bunkó és többé nem érdekelte őt.
- Mit akarsz James? - kérdezte. Hangjában semmi érzelem nem volt, arcán fintor jelent meg. Nem szívesen beszélt vele, ha nem volt muszáj.
- Hová indultál? - A fiú úgy viselkedett, mint akit mindez érdekel, de Jessica tudta, hogy csak szórakozik vele.
- Faképnél hagytak a barátnőid?
James erre nem válaszolt, de egy pillanatra látszott valami a tekintetében. Aztán eltűnt és visszatért a sármos, megszerezhetetlen fiú. De Jessica-nak elege volt belőle. Újra a kijárat felé vette az irányt, de James megragadta a karjánál fogva. Szorítása olyan erős volt, hogy a lány azt hitte, kitépi a helyéről. Közelebb hajolt hozzá.
- Tudom, hogy erre vágytál - súgta megsemmisítő hangon. Leheletéből erősen érződött az alkohol szaga, de korántsem volt részeg.
De a lány nem válaszolt. Kiszabadította magát a szorításból és elindult.
A mosdóban hányás és vizelet szaga terjengett, és Jessica újra émelyegni kezdett. Ki akarta szedni a foltot a ruhájából, de mire kivergődött a tömegből, az már rég beleszáradt. A mosdókagyló fölé hajolva bámulta a saját tükörképét. Hosszú, sötét haja a szemébe lógott a csúcsos kalapja alól. Sötétkék szemei alatt karikák húzódtak, szája vörösen csillogott a rúzstól. Lassan tizenegyet ütött az óra, neki pedig össze kellett szednie magát.
A szűk helyiségből kilépve Toddot pillantotta meg, aki az ajtó melletti falnak támaszkodva várt rá.
- Láttalak James-szel. Mit akart? - kérdezte. Arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni, tökéletes maszkot öltött magára. De hangjából érződött az aggodalom leghalványabb jele.
- Nem tudom. Elmentem, mielőtt elmondhatta volna.
Todd a fejét rázva a padlót kezdte bámulni. Jessica érezte, hogy valami nagyon nincs rendben. De visszaindultak, hogy újra szembenézzenek a részeg diákok seregével. A fiú ment elől, de a lány gyorsan lemaradt. Újabb és újabb csókolózó fiatalokba botlott, akik szinte már felfalták egymást. Majd egy ismerős alak tűnt fel. Jessica újra James-szel találta magát szemben. Gúnyos mosolya még mindig az arcán éktelenkedett, de fekete pillantása valami másról árulkodott. Mintha félt volna. Valamitől... De a lány nem tudta jobban megnézni, mert a következő pillanatban a fiú arca közeledni kezdett az övéhez. Még fel sem fogta, mi történik, James megcsókolta őt. Ajkai rátapadtak a lány szájára, aki ellenkezni sem tudott a sokktól. James Fresle, akiért annyi lány odavan, akit annyian meg akarnak kapni, most őt csókolta.
De ő nem élvezte ezt. Két évvel ezelőtt még egy álma vált volna valóra, de ma nem így történt. A régi énje a karjaiba omlana, és addig ölelné, amíg rá nem jön, hogy csak egy álom az egész. De most nem ez volt a helyzet. Jessica erőteljes lökést mért a fiúra, akinek hátra kellett lépnie párat, ha nem akart elesni.
Ekkor érkezett meg Todd Damsey, aki - amint James megfordult - lendületből húzott be neki. A fiú a szemére tapasztotta a kezét, felnyögött fájdalmában. Todd megrázta a jobb kezét, amivel az ütést mérte rá. A vámpír arca eltorzult, támadásra készen állt fel. Szeme összeszűkült, tekintete ködössé vált. Ráugrott Toddra, aki hanyatt vágódott. A földön folytatták a verekedést. A zene elhalkult, a tömeg kör alakba rendeződött. Mindenki őket figyelte, volt, aki még szurkolt is valamelyiküknek. James ütötte Toddot, aki először csak tűrt, aztán felülkerekedett a fiún. Végül egyetlen masszába olvadva verekedtek tovább.
Ekkor lépett közbe egy focista, akinek sikerült szétválasztania őket. Todd arca tele volt véraláfutásokkal, szájából és orrából vér folydogált. James kisebb sérülésekkel megúszta, de a szeme alatt egy lila folt éktelenkedett. Szörnyen néztek ki.
- Ne hidd, hogy ennyivel el van intézve! - fenyegette Todd James-t. A tömeg szétvált, amikor az utóbbi elindult a kijárat felé.
Jessica csak a fejét rázta. Todd odament hozzá, megragadta a kezét, de a lány meg sem moccant. A fiú ki akarta rángatni őt arról a helyről, de Jessica nem mozdult.
- Mire volt ez jó? - kiáltotta a lány. A zene újra elindult, a basszus dübörögni kezdett.
- Jess, én... - de nem tudta befejezni. Egy vérfagyasztó sikoly rázta meg a termeket. Mindenki megállt, kérdő pillantásokat vetettek egymásra. Pár pillanatig csend ült a tömegre. Aztán újabb sikolyok hangzottak a terem másik feléből, mire Jessica és Todd megérezték a levegőben terjengő, tömény vér émelyítő szagát. Az arcokon undor futott végig. A legtöbben menekülni próbáltak, de az ajtókat eltorlaszolták. A biztonsági őrök senkit nem engedtek ki.
Egy lány felsírt, mire egy másik próbálta megvigasztalni. A fiúk előrementek, hogy megnézzék, miben tudnak segíteni, de ilyen állapotban semmi hasznukat nem vehették. Aztán minden suttogás, morajlás és sírás elhalt. Jessica és Todd közelebb mentek, abban a reményben, hogy megtudják, mi történt. Az egyik sötét sarokban egy lány holtteste lehetetlen pozícióban feküdt. Jelmeze felismerhetetlen volt, mindenhol vér áztatta. Körülötte vörös tócsák jelentek meg, amik lassan egybefolytak. A lány arca sápadt volt, szemét nyitva tartotta. Már nem mozgott, testéből elszállt az élet utolsó lehelete is. Tekintette halálfélelmet tükrözött, mint aki sokkot kapott, mielőtt megölték
Hasában egy hatalmas lyuk tátongott. A vér megállás nélkül patakzott a vágott sebből. Egyre nőtt a pánik, ahogy a tömeg nézte a testet. Néhány lány sikoltozni kezdett, de az őrök senkit nem engedtek elmenni. A sokk hatására egy macskanő elájult. Legalább pár embert lefoglalt a felébresztése, addig sem törődtek a holttesttel. A helyzet mindenkit kijózanított.
Tompa fények világították be a helyiséget, és Jessica nem tudta levenni a szemét a lányról és a tekintetéről. Rossz előérzet kerítette hatalmába, tudta, hogy történni fog valami. Megbabonázottan bámult a halott, kék tekintetbe, mintha próbálná megfejteni, mi történt. Todd rázta meg a vállát, mire visszatért a jelenbe.
- Jól vagy? - kérdezte a fiú.
Jessica bólintott, de ekkor újra érezni kezdte az émelyítő vér szagát. A levegő beszorult a terembe, friss hullaszag terjengett. A legtöbben próbáltak minél kevesebbet lélegezni. A lány égnek emelte az arcát, szemét behunyta. Ki akarta szellőztetni a fejét, el akart tűnni innen. Érzett valamit, mintha az arcára csöppent volna. Lassan nyitotta ki szemeit. A látvány, ami elé tárult, lesokkolta. A sikoly az ajkára fagyott, de amint mások meglátták a félelmet a tekintetében, követték a pillantását. Nem telt sok időbe, mire mások is észrevették a plafonról lógó testet. A vér lassan csordogált a fejéből, szőke haja vörös árnyalatot kapott. Egy női sikoly hangzott el, amibe mindenki beleremegett. Jessica letörölte a vért az arcáról, ami még meleg volt. Érezte, hogy térdei megremegnek. Toddba kapaszkodott, aki biztos támaszt nyújtott neki, még akkor is, ha a fiú ugyanolyan kétségbeesett volt, mint ő. A lány arrébb tántorgott, mire a a hulla kicsúszott a kötelek közül, amik tartották őt. A sikamlós test cuppanó hangja vérfagyasztó volt. Hányás szaga töltötte be a teret, de nem nyomta el a vért. Az már mindent körbe vett, átitatott.
A lány tekintete ugyanazt tükrözte, mint az előzőé. Jessica tudta, hogy egy ember követte el mindkét gyilkosságot. De a holttestek látványa belevésődött mindenki emlékezetébe és ez az idők végezetéig ott is marad.
És ekkor kitört a pánik. A diákok ki akartak jutni, az ajtókon dörömböltek. Az őrök próbálták nyugtatni őket, kevés sikerrel. Jessica és Todd nyugton maradtak. Részben a sokk miatt, hogy egy hulla majdnem agyonnyomta őket, részben pedig mert semmi értelme nem volt. Csak még több sérülést okoznak egymásnak. Ha a gyilkos közöttük van, akkor pont ezt akarta elérni. A sokkot, a pánikot. A lány tökéletesen tudta, hogy ez volt a célja.
Todd egy csendesebb terembe rángatta Jessica-t, aki habozás nélkül engedelmeskedett neki. A fiú tudta, hogy a lány még mindig a történtek hatása alatt állt.
- Ki kell jutnunk innen, különben még több áldozat lesz - jelentette ki Todd. Jessica gépiesen bólogatott. A gyomra kavarogni kezdett. Egyetlen este alatt minden felborult. Két embert megöltek, és ki tudja, ki lesz a következő...
- Rendben, elmehettek! - kiáltotta egy mély, reszelős hang a diákoknak. A termek hirtelen ürültek ki, csak páran maradtak ott. Sóhajtások hallatszottak, de senki sem gondolt arra, hogy mi várhat rájuk odakint.
Jessica és Todd újra a hullákhoz sétáltak. Immár mindkét test kifordult lábakkal és gerinccel feküdt a földön. Körülöttük egy-egy hatalmas vértócsa jelent meg. A szőke hajú lány fejében egy hatalmas lyuk tátongott. Senki sem akarta közelebbről megnézni. Féltek, hogy olyasmit látnak, amitől elhányhatják magukat. A kíváncsiskodó diákok elmentek, az őrök hívták a rendőrségek, végül csak Jessica, Todd és James maradtak ott. Senki sem szólt. A teremben tökéletes csend uralkodott, és ez így volt jól.
Akkor egy sóhajtás hallatszott az egyik sarokból. A hang úgy hatolt át a termen, mint valami trombitaszó az éjszakában. Mindhárman odakapták a fejüket, mire egy alak lépett elő a sötétségből. Arcán vérfagyasztó mosoly ült. Haja kihullott, már csak néhány ősz szál maradt meg a fején. Vaskos kezével lassan tapsolni kezdett. Ruháját vérfoltok tarkították. Elégedetten nézett körbe, miközben egyre közelebb ért a három diákhoz.
- Ki maga? - kérdezte Jessica remegő hangon. Hátrálni kezdtek, de a férfi egy kést húzott elő. A lány lélegzete elakadt, térdei újra remegni kezdtek. A hideg oda-vissza futkározott a hátán.
- Tűnjünk innen! - suttogta James, remélve, hogy az idegen ezt nem hallotta meg, de senki más nem volt rajtuk kívül ott.
- Ne olyan gyorsan! - A férfi mély, dörmögő hangja töltötte be a teret, és ott visszhangzott még percekig. - Sajnos tudjátok, hogy én követtem el azt - mutatott a két holttestre. - Ezért nem engedhetlek el titeket.. - Mosolya nem fagyott le az arcáról, szemöldökét felhúzva nézett rájuk kísértetiesen. Jessica-n időzött a legtöbbet a tekintete, amibe a lány beleborzongott. Érezte, hogy a férfi levetkőzteti a szemével, amitől hányinger kezdte kerülgetni.
- Nem szólunk senkinek! - próbálta menteni a helyzetet Todd, de ez reménytelen volt.
A férfi a fejét rázta, amitől Jessica szemébe könnyek gyűltek. Todd hangos lélegzetvételei tartották benne a lelket. James tökéletesen nyugodt maradt, mint aki nem fél a haláltól, de legbelül ő is reszketett. És akkor tudatosult csak bennük, hogy vége van.
- Sajnálom, gyermekeim - mondta a férfi és egy pillanatra eltűnt az arcáról a mosoly. De két másodperccel később újra felragyogott. Kivillant hiányos fogsora, amiben könnyebb lett volna megszámolni az ép fogakat, mint a félig már rohadtakat.
A férfi feléjük indult, a kést szorosan tartva maga előtt. A kijáratot elzárta, az egyetlen menekülőút, és ott egy őrült állt.
- Ideje véget vetni ennek - mondta, mire kitágultak a pupillái, mosolyát még szélesebbre húzta, amitől egy elmegyógyintézetből szökött betegre hasonlított leginkább.
Elindult feléjük. Jessica hátrálni kezdett, de a falnak ütközött, ahonnan egy papírból kivágott szellem-figura lógott le. A férfi egyenesen őt vette célba, de Todd és James bezárták az utat előtte. A lány hálásan lélegzett fel, de tudta, hogy ezzel korántsem menekült meg.
A férfi megtorpant egy pillanatra, de nem hátrált meg. Előbb vagy utóbb, de őt is elkapja majd.
- Haver, sajnálom, hogy megütöttelek - mondta Todd.
- Én nem - vágta rá James, majd a férfi felé kezdett rohanni. Jessica a szája elé kapta a kezét, hogy elnyomja a sikolyát, de a fiú kitért a kés útjából. De a férfi ellökte őt, így James a földre került. És nem is foglalkozott vele többet. Todd irányába indult, a fiú pedig meg sem mozdult. Lábai a padlóba gyökereztek, így adva meg a gyilkosnak a tökéletes áldozatot. A férfi kése a hasába szúródott, mély sebet hagyva maga után. Jessica, látva a Todd hátából kivillanó fegyvert, felsikoltott. Belezengett az egész tornaterem. A tompa fényben a vér, ami a fiú hasából folyt, feketének hatott. James felemelte a fejét a földről, de képtelen volt megmozdulni. Toddot megölték, csak erre tudtak gondolni.
A fiú teste összecsuklott a férfi lábai előtt, akinek arca félig sötét volt, de a másik felén tökéletesen látszott az a vérfagyasztó mosoly. Élvezte, hogy megölhette őt és élvezni fogja a többi gyilkosságot is.
Ekkor Jessica-ra emelte a tekintetét. Lassan, nehézkesen vándorolt fel a testén a pillantása, megbámulva tökéletes alakját, de végül találkozott a lányéval. Jessica behunyta a szemét, tudta, hogy itt a vég. De a férfi hátat fordított neki és James irányába kezdett sétálni. A fiú felpattant a földről, támadó pozícióba állt. Ugyanaz látszott a szemében, mint amikor Todd ütötte meg. Kész volt verekedni, ha az élete múlt rajta - és az élete múlt rajta.
A férfi támadásba lendült. Elég öregnek látszott, mégis gyorsabban mozgott, mint James. A fiú egy ideig állta az ütéseket, de a gyilkos a kését a karjába szúrta. James felnyögött fájdalmában, kezét a sebre tapasztotta. Az ingén egyre nagyobb folt jelent meg, a vér átitatta a ruhája ujját. És a férfi nem állt meg. Kihasználva James állapotát, újra támadott. Egyenesen a fiú mellkasába szúrta fegyverét. Az arca eltorzult, szeme kitágult. Lélegzete akadozott, majd hanyatt vágódott.
- Mene... külj... - mondta az utolsó leheletével.
Jessica eltakarta a szemét, a falnak dőlve esett a padlóra. Sírni kezdett, teste remegett. Hangokat hallott, amiket jobban szeretett volna nem felismerni. A férfi James hasát vágta fel, ahonnan ömleni kezdett a vér. Láthatóvá váltak a belső szervei, de a gyilkos tovább folytatta. Egyre feljebb haladva csonkította meg a fiú testét. A felismerhetetlenségig vagdosta őt.
Jessica orra tömény vérszagra lett figyelmes. Egész testében remegett, néma sírásba kezdett. Résnyire nyitott szemén egy árnyat látott felkúszni a falon. Érezte, hogy a férfi egyre közelebb ért hozzá. A szeme előtt lebegett a vérfagyasztó mosolya, amint a kés a testébe hatol.
- Mi a baj, kislányom? - érintette meg Jessica vállát, mire az hangosan felsírt. Vaskos kezét végigsimította a lány karján, mire kirázta a hideg. - Úgy sajnálom, hogy látnod kellett - folytatta a gyilkos. Hangja lágy volt, már amennyire ez lehetséges. - Azok a kedves férfiak azt mondták, hogy nem kéne emberek közé mennem. És este nem szedtem be a gyógyszert. De otthon segítettek a szökésben. Igaz, le kellett ütnöm azt a kedves, fehér ruhás férfit, aki a gyógyszereimet szokta hozni. Elloptam a kulcsait és eljöttem ide, de az a sok ember felkavart. - Tekintete elködösült, a távolba meredt, de nem engedte el Jessica vállát. Mellette guggolt, a lány pedig tovább remegett. - Kinevettek, mutogattak rám. Ekkor dühös lettem. A kés nem tudom, hogy került hozzám, de jól jött, amikor az egyik lányra támadtam. Túl könnyen ment, senki nem vett észre. Kivéve azt a szőkét, akit a plafonra kellett kötöznöm. Elég nehezen ment, de megoldottam. Aztán jöttetek ti és majdnem lebuktattatok. Ezt nem hagyhatom. - Hangja újra kegyetlenné és reszelőssé változott. Megszorította a lány vállát, másik kezével a szemeit szabadította ki.
Jessica nem akarta látni a férfi arcát, de amikor megérezte a kés pengéjét a nyakán, kipattantak a szemei. Nem mozdult, félt, hogy a kés mélyebbre hatol. De a szúró érzés nem szűnt meg, egyre erősebb lett. Vér serkent a fegyver nyomán, ami nehézkesen folyt le a ruhájára. A férfi végighúzta a kést a torkán, mire Jessica felnyögött. Behunyta a szemeit, hogy ne kelljen látnia.
De a gyilkos túlságosan is élvezte. Nem hagyta, hogy a lány könnyen megússza. Elemelte a fegyvert a nyakától, majd a gyomrába szúrta. Jessica kétrét görnyedt. Magzatpózban kuporgott a földön, kezét a hasára szorítva. Enyhíteni próbálta a vérzést, de a férfi nem továbbra is a testében tartotta a pengét. Elfordította párszor, majd kihúzta, és a lány érezte, hogy túl nagy sebet ejtett rajta. Torkába folyadék gyűlt, szájából vér kezdett folyni. Nem jutott levegőhöz, de a szenvedése még nem ért véget. A férfi ugyanúgy felvágta a hasát, mint Jamesnek. Aztán újra a torkát vette célba, de ezt Jessica már nem érezte.
Amit utoljára hallott, az a szirénák és a befelé nyomuló rendőrök hangja volt. A férfi tovább guggolt a lány teste felett, amiből lassan párolgott el az élet. Keze maga mellett hevert, amit bemocskolt a vér. Ruhája elázott, de még utoljára körbenézett. Látta Toddot, látta Jamest, és látta a rendőröket, akik csodálkozva nézik az öt holttestet. A férfi eltűnt.
Négy testet brutálisan megcsonkítottak, az ötödiket csak felvágták. Senki sem élte túl, szinte azonnal belehaltak a sebeikbe. Blosbeville városában nem történt több gyilkosság. A diákok gyászolták az áldozatokat, de nagyrészt annak örültek, hogy nem ők maradtak aznap a tornateremben. Az iskolában többé nem rendeztek halloween-i bulit. De az elmegyógyintézet betegeinek száma egyel kevesebb maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése