Van, amikor úgy érzed, nincs értelme tovább folytatni. Amikor sokkal könnyebb lenne feladni, mintsem szenvedni tovább. És a legnagyobb szívás az egészben, hogy te magad sem érted... Én csak szeretnék egyetlen kibaszott éjszaka úgy elaludni, hogy nem őt látom magam előtt, nem rá gondolok, nem hallom a hangját a fejemben. De akármit csinálhatok, ez nem így megy... Mi lenne, ha többé nem kéne szenvednem? Annyival egyszerűbb lenne... Csak egy vágás, és nincs többé semmi. De rohadtul nem vagyok erre felkészülve, nem tudnám megtenni. Az egyetlen menekülő út ebből az egész kurva helyzetből, és én képtelen vagyok rá. Nem tehetem meg, akármennyire szar.
Ha látom, akkor könnyebb. Nem fáj úgy, de a gyomrom még most is összerándul miatta. Érzem, ahogy a szívem kihagy egy ütemet, és levegőt sem veszek egy pillanatig. De nem tudhatja meg. Csendben szenvedek inkább, de képtelen lennék elviselni, ha rájönne. És mindez amiatt a kibaszott félelem miatt van, mert tudom, hogy ő kurvára nem így érez. De mit tehetnék ellene? Fáj... és miközben én próbálok erős maradni, mások nem látják rajtam, hogy ez mennyire szar. Egyszerűen képtelen vagyok rá, képtelen vagyok bármire, amivel igazából csak jót tennék magamnak. Nem megy, nem tudom megtenni. Ha belenézek a szemeibe, akkor kurvára elfelejtek mindent. Ha lépni akarok, akkor közbeszólnak a kibaszott érzéseim, és nem tudok tenni semmit. Szeretnék végre kilépni ebből a burokból, ami körbevesz, de túl nehéz. Túl nagy lépésre lenne szükség és én nem vagyok rá képes.
Annyival könnyebb lenne, ha nem félnék a következményektől... ha csak arról szólna az egész, hogy elmondok neki mindent, de ez nem így van. Elmondanám, ha tudnám, hogyan kell, de ez nem én vagyok.
Gondolkoztam... és arra jutottam, hogy mennyivel egyszerűbb lenne kikapcsolni az érzéseket. Nem lenne semmi problémám, ha nem kellene nap mint nap szenvedést okoznom magamnak. Ha megtanulnék nem törődni vele, ha nem néznék rá, ha el tudnám kerülni... de nem megy! Az élet rohadtul nem ilyen könnyű, de fel kell tudni állni, a végsőkig küzdeni. Mindent megteszek azért, hogy túléljem, mivel feladni nem tudom.
És még mindig ott van a félelem, ami mindent megakadályoz, és a probléma itt kezdődik. Ha csak egyetlen érzést elfelejthetnék, csak egyetlen kibaszott napra, minden megoldódna. Vége lenne a szenvedésnek és többé nem okozna mindez fájdalmat, amitől úgy érzem, hogy sokkal könnyebb lenne véget vetni az egésznek.
De ez túl egyszerű lenne. Nem tudom kikapcsolni, nem tudom elfelejteni, amitől minden csak egyre szarabb lesz. Közben csendben nézem végig, ahogy másoknak mindez összejön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése